Cookie-k az SKF webhelyén

Az SKF cookie-kat használ arra, hogy webhelyei tartalmát minél jobban összehangolja a látogatók preferenciáival - ilyen például a választott ország és nyelv. Elfogadja az SKF által használt cookie-kat?

Will you accept SKF cookies?

Alkatrész-gazdálkodás

  • Történet

    2017 február 22, 10:00 CEST

    Az alkatrészkészletek jobb kezelése új, eddig rejtett bevételi forrásokat tárhat fel - magyarázta Dr. Liang Dong, az SKF szolgáltatásokért és megoldási ajánlatokért felelős igazgatója.

    A gépeknek szüksége van pótalkatrészekre. Minden vállalat - ahol jelentős mennyiségű gépet üzemeltetnek - tart készleten cserealkatrészeket. Ezeket az alkatrészeket különböző okokból tartják raktáron. Bizonyos hányadukat a normál üzemelés közben elkopott alkatrészek cseréjére használják (kopó alkatrészek) - ilyenek például a csapágyak, a tömítések és a szűrők -, ezeknek rendelkezésre kell állniuk a tervezett felújításokhoz és nagyjavításokhoz. Biztonsági tartalékként szolgálnak, lehetővé téve a karbantartási csapat számára, hogy a meghibásodásokat gyorsabban kijavíthassák, mivel nem kell megvárniuk a külső beszállítótól rendelt pótalkatrészek beszállítási idejét.

    Azonban a megfelelő alkatrészek megfelelő mennyiségben történő raktározásának biztosítása folyamatos feszültségforrás lehet a vállalatok számára. A karbantartó és üzemeltető csapat maximalizálni szeretné a rendelkezésre álló alkatrészek számát annak érdekében, hogy csökkentsék a hiányzó alkatrészek miatt bekövetkező nem tervezett gépleállásokat és termeléskiesést. A pénzügyön dolgozók pedig minimálisra csökkentenék a polcokon tartott készletet, a lekötött tőke összegét, és aggódnak az idő közben üzemen kívül helyezett berendezésekhez vásárolt alkatrészekkel kapcsolatos elavulási költségek miatt.

    Mindkét félnek igaza van. Az SKF által végzett kutatások kimutatták, hogy az alkatrész- és készlet gazdálkodás optimalizálása 15-20 százalékkal csökkentheti a leltározási és raktározási költségeket, és 30-50 százalékkal mérsékelheti a készlethiányt (és az ebből eredő termeléskiesést).

    De hogyan tudja egy vállalat elérni az optimális raktárkészletet? A trükk abban rejlik, hogy jobban meg kell ismerni a vállalat eszközállományát, az alkatrészigényeit, valamint az alkatrész-felhasználási szokásaikat.

    Több példányban nyilvántartott ugyanazon alkatrészek
    A legtöbb vállalat nyilvántartást vezet az eszközállományról, és ezzel együtt egy adatbázist az eszközökhöz szükséges alkatrészekről. Azonban az ilyen alkatrész-adatbázisokat időről időre szervezetileg továbbfejlesztik, ami ellentmondásokhoz és átfedésekhez vezet. Ugyanannak az eszköznek a két verziójához tartozó alkatrészeket például különböző módon tarthatják számon az adatbázisban, vagy az egyszerű standard alkatrészeket - például a szíjakat vagy kapcsolókat - különböző elnevezésekkel jeleníthetik meg. Ez a kettősség azért fontos, mert csökkenti a leltár készlet hatékonyságát. A vállalat esetleg megrendeli ugyanazt a pótalkatrészt, mivel az adatbázisban nem látható, hogy már van egy megfelelő alkatrész raktáron.

    Ez a pazarlás kiküszöbölhető az adatbázis szabványosításával. A legjobban működő vállalatoknál az adatbázisoknak azonos a felépítése az eszközök, a szokásos karbantartáshoz szükséges beépülő alkatrészek (BOM) és az eszközökhöz társított pótalkatrészek katalógus leírásainak tekintetében. Tapasztalataink szerint a vállalatok csupán azzal, hogy kiküszöbölik a felesleges vagy több példányban rögzített tételeket, 10-15 százalékkal tudják csökkenteni az alkatrészraktáraikban tárolt tételek számát.

    A kereslet felmérése
    Ha már tudják, hogy az eszközeiknek mely pótalkatrészekre van szüksége, a vállalatnak el kell döntenie, hogy az egyes alkatrészekből mennyit tartson raktáron. A felhasználási minták változhatnak az alkatrészek tulajdonságaitól, valamint annak az eszköznek a kritikusságától függően, amelyhez az alkatrész tartozik.

    Az alkatrészkereslet három alapvető kategóriába sorolható: a kopó alkatrészek, az üzemelés szempontjából fontos pótalkatrészek és a biztonsági tartalék. A három kategória előrejelző stratégiái nagyon különbözőek.

    Kopó alkatrészek például a szűrők és a kenőanyagok. Ezek jellemzően alacsonyabb költséggel járó, viszonylag nagy mennyiségben használt tételek. Amikor a vállalat megnézi ezeknek az alkatrészeknek a fogyasztási előzményeit, akkor az adatokból látni fogja, hogy időről időre viszonylag nagyobb szintű kereslettel lehet számolni. Az optimális készletszintet ezeknek az alkatrészeknek az esetében úgy lehet beállítani, hogy az átlagos kereslet kielégítéséhez szükséges mennyiséget, plusz a megfelelő biztonsági tartalékot tartják készleten. Ezt a számot ezután finomítani lehet a termelési minták változásaihoz igazított szezonális eltérések figyelembe vételével, valamint hosszabb távon frissíteni lehet a vállalat eszközállományának módosításaihoz.

    Az üzemelés szempontjából fontos alkatrészek közé tartoznak például a ventilátorok és a motorok, amelyekre a kereslet időszakos és kiszámíthatatlan. Ezekhez az alkatrészekhez a megfelelő készletszint beállítása kifinomultabb statisztikai megközelítést igényel. A felhasználás előzményeit elemezve a vállalatok megismerhetik mind az átlagos fogyasztásra vonatkozó adatokat, mind a szóródási faktort. Képet alkothatnak az alkatrészek átlagos, minimális és maximális üzemi élettartamáról.

    A gyakorlatban az üzemelés szempontjából fontos alkatrészek élettartama általában a „kádgörbét" követi. Egyes alkatrészek korán meghibásodnak, általában a gyártási vagy telepítési hibák eredményeként. Egy idő után ezek a korai meghibásodások megszűnnek és a véletlenszerű események hibaszázaléka alacsonyabb szintre esik vissza. Végül, mivel az alkatrészek öregszenek és elkezdenek kopni, a meghibásodási ráta ismét emelkedik. A fenti három hibaok különböző statisztikai eloszlásainak alkalmazásával a vállalatok képet alkothatnak az adott típusú alkatrész meghibásodásának valószínűségéről az alkatrész élettartamának bármely pontján.

    Ezután megállapíthatják a kérdéses alkatrész megfelelő szervizszintjét (rendelkezésreállási szint), és beállíthatják az ehhez a szinthez megfelelő raktárkészletet, figyelembe véve a meghibásodás valószínűségét, valamint az eredeti szállítótól történő további alkatrészek beszerzéséhez szükséges szállítási időt. A megfelelő szervizszint függ az alkatrész árától és az eszköz kritikusságától. Például: ha a motor az épület hat szellőzőberendezéséből egyet működtet, akkor a 10 százalékos valószínűséggel bekövetkező készlethiány nem okozhat jelentős problémát. Azonban ha egy ugyanolyan típusú motort egy kulcsfontosságú gyártóberendezés meghajtására használnak, akkor sokkal magasabb szintű rendelkezésre állásra lesz szükség.

    Az utolsó kategória - a biztonsági tartalék - teljesen más megközelítést igényel. Ezek általában a kritikus eszközökhöz tartozó nagy értékű alkatrészek, amelyek beszállításánál nagyon hosszú szállítási időre lehet számítani. Az ilyen alkatrészeknél a készletszint beállításához nem célravezető az előzmények elemzése, mivel előfordulhat, hogy a vállalat a múltban keveset, vagy akár egyet sem használt fel. Hasonlóképpen nagyon nehéz becslésekbe bocsátkozni az alkatrész jövőbeni meghibásodásának kockázatáról. Az ilyen jellegű alkatrészek esetében a döntéshozatal egyik hatékony módja a befektetés megtérülésének (ROI) vizsgálata és a kiadások priorizálása.

    Ehhez a vállalat kiszámítja, hogy milyen várható pénzügyi hatása lehet, ha az alkatrész meghibásodása esetén nem áll rendelkezésre azonnal cserealkatrész, majd megszorozza ezt az új alkatrész beszerzéséhez szükséges beszállítási idő alatt fennálló termeléskiesés költségeivel, és a kapott számot elosztja a pótalkatrész raktáron tartásának költségeivel. Ezek a ROI számítások lehetővé teszik, hogy a vállalat rangsorolja a biztonsági tartalékokra fordított kiadásokat. Például eldönthetik, hogy csak bizonyos szintű megtérülési ráta felett tartanak készleten az alkatrészből, vagy allokálhatnak egy fix keretösszeget a biztonsági tartalékra, a legmagasabb megtérülési rátával bíró tételekkel kezdve, és lefelé haladva a listában addig, amíg a keret ki nem merül.

    A folyamatos fejlesztés alapja
    Az alkatrészkészletek megfelelő szintű beállítása általában jelentős előrelépést jelent mind a költségek, mind az eszközök rendelkezésre állásának tekintetében. Azonban a legjobb vállalatok számára ez még csak a kezdet. Ezek a vállalatok folyamatosan felügyelik az alkatrész-felhasználást annak érdekében, hogy azonosítani tudják a rendellenességeket, amelyek alapvető problémákat jelezhetnek az eszköz vagy az üzemeltetési gyakorlat szempontjából. Ha egy adott berendezésnél például nagyszámú korai csapágy-meghibásodást tapasztalnak, az helytelen összeszerelésre vagy nem megfelelő kenésre utalhat. Ezeknek az alkatrész-felhasználási trendeknek a felderítése lehetővé teszi a vállalat számára a hibaok-elemzés bevezetését annak érdekében, hogy megértsék és orvosolják a probléma forrását.

    Hasonló megközelítés alkalmazható a megbízhatóság fejlesztésére irányuló törekvések fontossági sorrendjének megállapításához is. Ha egy adott berendezés vagy alkatrész-kategória aránytalanul nagy mértékben járul hozzá a kopó-, vagy az üzemeltetés szempontjából fontos alkatrészek költségeihez, a vállalat dönthet úgy, hogy a veszteségcsökkentésre irányuló fejlesztési projektet, kazeint indít, a berendezés teljesítményének és megbízhatóságának növelése érdekében. Ilyen megoldás lehet például az állapotfelügyeleti technológiák bevezetése a problémák korai szakaszban történő felismeréséhez, vagy a nagyobb megbízhatóságot biztosító alternatív technológiákba való befektetés.

    Ezek az intézkedések pozitív következményeket vonnak maguk után. Mivel a berendezés megbízhatósága nő és az alkatrészfogyasztás visszaesik, a vállalatok ennek megfelelően módosítják a készletezés paramétereit, ezáltal további tőke szabadul fel és csökkennek a tárolási költségek. Mivel az általános fogyasztási szokások is változnak, könnyebb észrevenni a fennmaradó rendellenességeket, elősegítve ezzel a jövőbeni fejlesztésekre való összpontosítást.

    Segítség a szakértőktől
    Bár a jobb alkatrész-gazdálkodás általában jelentős megtérüléssel jár, a világszínvonalú teljesítmény eléréséhez vezető út ijesztő lehet. Az SKF a saját fejlesztésű Cserealkatrész gazdálkodás -és készlet optimalizálás (SIMO) szolgáltatással segíti a vállalatokat ezen az úton. A forgóberendezések, az eszközgazdálkodás, a csapágyélettartam és az ellátási lánc területén szerzett több mint 100 éves tapasztalatra támaszkodva a SIMO strukturált folyamatot biztosít, amelynek célja, hogy irányítsa és támogassa a vállalat minden lépését az utazás során.

    A SIMO egy négy szakaszból álló folyamat, amely magába foglalja az alkatrész-gazdálkodás keresleti és kínálati szempontjait is. Beletartozik a pótalkatrészek azonosítása és katalogizálása, a fogyás-előrejelzés, a készletek racionalizálása és a folyamatos készletoptimalizálás.

    Mivel ez egy pontos, jól bevált eljárás, az SKF fontos műszaki know-how-t biztosít a SIMO szolgáltatáshoz. A vevők számos általános eszköztípushoz igénybe vehetik például a standard alkatrészsablonokat, amelyek elősegítik a stabil alkatrész-adatbázis felépítését. Az SKF beépített egy részletes iparági összehasonlító (benchmarking) adatbázist is a berendezések teljesítményére vonatkozóan, elősegítve ezzel, hogy a vállalatok kiválaszthassák a megfelelő előrejelzési modelleket és meghatározhassák azokat a területeket, ahol a saját berendezéseik megbízhatósága vagy az alkatrészek üzemi élettartama kívül esik az iparági normákon.

    A SIMO zökkenőmentesen integrál több más SKF szolgáltatást is, amelyek célja, hogy segítsék a vállalatokat a saját eszközeikre vonatkozó teljes tulajdonlási költségeinek minimalizálásában. Például a csapágyak egyenkénti megvásárlása helyett a vevők használhatják az SKF „Csapágyak a berendezés teljes élettartamára” koncepcióját. Ebben az esetben a felek az eszköz teljes élettartamának figyelembe vételével egyeznek meg az árban. Ezután az SKF ellátja a vállalatot az eszköz teljes élettartamára szükséges cserealkatrészekkel, a SIMO kalkulációk segítségével meghatározva a helyszíni raktározási feltételeknek megfelelő készleteket. Az SKF logisztikai szolgáltatásai szintén ugyanezeket az adatokat használhatják a vevők alkatrészkészleteinek konszignációs alapon történő kezeléséhez. Ezen felül az SKF globális elosztóhálózat minden vevő számára biztosítja, hogy mindig nagy mennyiségű alkatrész legyen elérhető raktárról vagy rövid szállítási idővel, így a vevőknek kevesebb alkatrészt kell raktáron tartaniuk a helyszínen.

    Minden utazást a helyesen megtett első lépéssel kell kezdeni. Annak érdekében, hogy a vállalatok megbecsülhessék a világszínvonalú gyakorlatokra való átállás várható értékét, az SKF kifejlesztette a CNA-SIMO (Vevői igényfelmérés - SIMO) programot; egy egyszerű, de részletes igényfelmérési eszközt, amely lehetővé teszi a vállatok számára, hogy megismerjék az alkatrész-gazdálkodási folyamataik jelenlegi helyzetét, valamint a fő fejlesztési lehetőségeket.

    SKF AB
    (publ)

    További információt a következő elérhetőségeken kérhet:
    Sajtókapcsolat: Nia Kihlström, +46 31-337 2897; +46 706 67 28 97; nia.kihlstrom@skf.com

    Az SKF a világpiac vezető szállítója a csapágyak, a tömítések, a mechatronika, a kenéstechnikai rendszerek és a szerviz területén, mely utóbbi terület magába foglalja a műszaki támogatástól kezdve a karbantartási és megbízhatósági szolgáltatásokon át a mérnöki tanácsadást és képzést is. Az SKF a világ több mint 130 országában 17 000 viszonteladóval képviselteti magát. A cég éves bevétele 2016-ban 72 787 millió svéd korona, alkalmazottainak száma pedig 44 868 fő volt.www.skf.com

    ® Az SKF az SKF Csoport bejegyzett védjegye.

  • Kép

Sajtóanyag letöltése

Sajtóanyag (560 KB)

SKF logo