Cookie-k az SKF webhelyén

Az SKF cookie-kat használ arra, hogy webhelyei tartalmát minél jobban összehangolja a látogatók preferenciáival - ilyen például a választott ország és nyelv. Elfogadja az SKF által használt cookie-kat?

Will you accept SKF cookies?

A fenntarthatóság alapelemei

  • Történet

    2016 november 22, 02:00 CET

    A fenntarthatóság növelésére tett törekvések esetében az apró részletek is számítanak. A kihívást jelentő környezetvédelmi célok elérése érdekében az élelmiszeripari vállalatoknak nagyobb hangsúlyt kell fektetniük a működés és a karbantartás összetett műveleteire. Eva Otel, az SKF marketing és fenntarthatósági igazgatója elmagyarázza, miről is van szó.

    Az élelmiszeripari vállalatok tisztában vannak a fenntarthatóság fontosságával. A vevők egyre inkább keresik a társadalmi és környezetvédelmi szempontból is megfelelő termékeket. A részvényesek is biztosítékokat szeretnének arra nézve, hogy a vállalatok nem pazarolják a pénzt a túlzott víz- és energiafogyasztással vagy a túl sok hulladék előállításával. A szabályozószervek olyan gyártási folyamatokat szeretnének, amelyek nem szennyezik a talajt, a folyókat vagy a légkört. Továbbá - amint azt az ENSZ COP21 szerződés is bizonyítja - a világ kormányai is kinyilvánították az elkötelezettségüket az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának csökkentésére a globális felmelegedés mérséklésének érdekében.

    A vezető multinacionális élelmiszeripari vállalatok kihívást jelentő fenntarthatósági célokat tűztek ki maguk elé. Több más társadalmi és környezetvédelmi kötelezettségvállalás mellett a Diageo célja például az, hogy biztonságos módszert találjon a szennyvíz 100 százalékának újrafelhasználására1, az Unilever 50 százalékkal akarja csökkenteni a termékeinél a teljes életciklusra számított üvegházhatású gázkibocsátást 2, és a Nestlé célul tűzte ki, hogy 2020-ra teljes mértében kiküszöbölje a gyári hulladék hulladéklerakókra történő szállítását.

    Ezek jelentős célkitűzések, és csodálatra méltó a vállalatok elkötelezettsége, de jól tudjuk, hogy mennyire nehéz elérni ezeket a célokat. A vállalatok egyre nagyobb hányada ismeri fel, hogy a világszínvonalú fenntarthatósági teljesítmény kulcsa az üzemeltetési és karbantartási folyamataik részleteiben rejlik.

    A vállalatok döntéseinek többsége hatással van a fenntarthatóságra: a beszerzési forrásoktól kezdve a választott gyártási technológiákon át egészen az ellátási lánc kialakításáig. Sok élelmiszeripari cég már jelentős változtatásokat vezetett be ezen a területen: például a beszállítókat hatékony mezőgazdasági módszerek alkalmazására ösztönzik, a gyárakba nagyobb hatékonyságú berendezéseket telepítenek, vagy megújuló energiaforrásokkal biztosítják az energiát. Az ehhez hasonló stratégiai döntéseket azonban eddig csak a nagyobb szervezeteknek állt módjában meghozni. Tény, hogy a berendezések üzemeltetési módjával kapcsolatos taktikai módosításoknak számottevő hatása van a kulcsfontosságú fenntarthatósági mutatókra.

    Ahhoz, hogy ezt megértsük, érdemes megnézni néhány példát. Az energiahatékonyság területén például általános döntés lehet a szivattyúk, a keverőgépek és az egyéb berendezések meghajtására alkalmazott villanymotorok helyettesítése nagyobb hatásfokú egységekkel. Egy IE1 hatékonysági osztályú 18,5 kW villanymotor névleges hatásfoka 89,3 százalék. Ugyanennek a motornak az IE3 osztályú változata 92,6 százalékos hatásfokkal is rendelkezhet. Ez a 3,3 százalékos hatékonyságjavulás igen értékes, de ha a motor által meghajtott szivattyú karbantartása nem megfelelő, vagy ha az egytengelyűségi hiba a berendezésben nagyobb súrlódást eredményez, a keletkező energiaveszteség könnyen meghaladhatja az ehhez hasonló specifikációfejlesztésekből fakadó nyereséget.

    Például az egyik élelmiszeripari vállalat esetében 12 szivattyúnál mutattak ki nagymértékű rezgést és gyors kopást. Az SKF-fel együttműködve az üzemeltetői csapat megállapította, hogy a problémát kiváltó ok a nem megfelelő tengelybeállítás. A precíz tengelybeállítás után nem csupán a zajszint, a rezgésszint és a megbízhatóság területén értek el javulást, de a szivattyúk energiafogyasztása egyes esetekben 20 százalékkal, átlagosan pedig 16 százalékkal csökkent. A vállalat minden egyes szivattyú esetében több mint évi 9000 kWh megtakarítást ért el a villamosenergia-fogyasztás tekintetében, és 28 tonnával csökkentette az éves CO2-kibocsátást. A több száz szivattyút üzemeltető élelmiszeripari gyárakban az ehhez hasonló fejlesztésekkel nagyon gyors eredmény érhető el.

    Nem elhanyagolható tényező a berendezések rendelkezésre állásának hatása sem. A nem tervezett leállások során a legtöbb üzem a gépsor többi berendezését a javítás ideje alatt is üzemelteti. Ennek eredményeként a gépsor megbízhatóságának csökkenésével az egy előállított egységre vonatkozó felhasznált energiamennyiség növekszik.

    Köztudott tény, hogy a hatékony kenés kritikus szerepet játszik az üzem nem tervezett gépleállásainak csökkentésében. Azt szokták mondani, hogy a kenésgazdálkodás „jobbá”-teheti vagy „tönkre”-teheti az eszközhatékonyságot. Mivel széles körben elfogadott állítás, hogy a megfelelő kenési gyakorlatok alapvető fontosságúak az üzemi megbízhatóság szempontjából, a kérdés nem az, hogy szükség van-e az újrakenésre vagy sem, hanem az, hogy milyen döntéseket hozunk annak érdekében, hogy a lehető legjobb eredményt érjük el a környezetre gyakorolt káros hatások minimálisra csökkentésével kapcsolatban.

    A csapágyak száraz tisztítása kenőzsírral szennyezett anyagokat - például kesztyűket, tisztítókendőket, papírtörlőket - eredményez, amelyek jellemzően az égetőbe kerülnek. Ez hátrányosan befolyásolja a Zero Landfill 3 kezdeményezést, amely előnyben részesíti azokat az eljárásokat, amelyek az ártalmatlanítás helyett a megelőzésre helyezik a hangsúlyt.

    A nedves tisztítással (lemosás) viszont a túlfolyt kenőzsírt lemossuk a csapágyról, és ez a szennyvízcsatornába kerül.

    Ha a kenés nem jól üzemezett, a problémák megsokszorozódhatnak. A gyári környezetbe bekerülő kenőanyagok veszélyeztethetik az élelmiszerbiztonságot, és csúszásveszélyt jelenthetnek a gépkezelők számára.

    Az élelmiszeripari vállalatoknak át kell gondolniuk a kenésgazdálkodási módszereiket és olyan alternatív technológiákat kell keresniük, amelyek egyaránt biztosítják az élelmiszerek és a gépkezelők biztonságát, ugyanakkor költségoptimalizáltak és környezetvédelmi szempontból is megfelelőek.

    Ezek a kihívások részletekbe menő változtatásokat igényelnek. A nagy hatékonyságú tömítések mérséklik a csapágyakba bekerülő víz mennyiségét, csökkentve ezzel a meghibásodásokat és meghosszabbítva a csereintervallumokat. Az automata kenőrendszerek pontosan szabályozzák a kenőanyagok mennyiségét. Alkalmazásukkal csökken a kenőanyag-fogyasztás és a szennyeződés kockázata, valamint munkaerő takarítható meg. Legjelentősebb mértékben talán az újrakenés-mentes és az élettartamra kent technológiák új generációja teszi lehetővé a vállalatok számára, hogy egyszer s mindenkorra szakítsanak a lemosási/újrakenési gyakorlataikkal.

    Ezek a technológiák gyakran win-win megoldást biztosítanak az élelmiszeripari cégeknek, mivel alkalmazásukkal a működési költségeik csökkennek, ugyanakkor elősegítik a fenntarthatósággal és az élelmiszerbiztonsággal kapcsolatos célok elérését is. A fő kihívást a technológiák alkalmazásához azok megtalálása jelenti. Nem valószínű, hogy - legyen szó akár nagy és erőforrásokkal jól ellátott vállalatokról - a fenntarthatósági részlegek részletes ismeretekkel rendelkeznének azokról a fejlesztési lehetőségekről, amelyeket a berendezéseik és az üzemi folyamataik igényelnének. Azok az emberek pedig, akik értenének hozzá - az üzemeltetési és karbantartási csapatok - valószínűleg sokkal inkább a saját egyéb prioritásaikkal vannak elfoglalva. Ezért változásokra van szükség a vállalati kultúrában is. Ha a fenntarthatóság iránti elkötelezettséget már az egész vállalat magáénak tekinti - beleértve a minőség, a termelékenység és a biztonság mellett a hatékonyság fokozására és a hulladék csökkentésére tett erőfeszítéseket is - az élelmiszeripari vállalatok akkor találják majd meg a kiváló hosszú távú teljesítmény receptjét.

    SKF AB
    (publ)

    További információt a következő elérhetőségeken kérhet:
    Sajtókapcsolat: Sabine Hergenröder, +46 31 337 6418, +46 705 77 6418, sabine.hergenroder@skf.com

    Az SKF a világpiac vezető szállítója a csapágyak, a tömítések, a mechatronika, a kenéstechnikai rendszerek és a szerviz területén, mely utóbbi terület magába foglalja a műszaki támogatástól kezdve a karbantartási és megbízhatósági szolgáltatásokon át a mérnöki tanácsadást és képzést is. Az SKF a világ több mint 130 országában 17 000 viszonteladóval képviselteti magát. A cég éves bevétele 2015-ben 75 997 millió svéd korona, alkalmazottainak száma pedig 46 635 fő volt. www.skf.com 

    ® SKF az SKF Csoport bejegyzett védjegye.

  • Kép

Sajtóanyag letöltése

Sajtóanyag (3.3 MB)

SKF logo